Stratégiai gondolkodás
“A boldog családok szervezetek mind hasonlók egymáshoz,
minden boldogtalan család szervezet a maga módján az.”
Talán többeknek is ismerős Tolsztoj Anna Kareninájának kezdőmondata. Civil szervezetekkel való sok éves munkánk alatt azt tapasztaltuk, hogy a fenti tételmondat szervezetekre legalább annyira igaz lehet, mint a családokra.
Egy civil szervezet vagy kezdeményezés életében számtalan rossz működést tapasztalhatunk, amelyek visszavetik a sikerességet és csökkenthetik a hatást. Ezek lehetnek tervezési vagy menedzsment hiányosságok, kapcsolódhatnak a szervezet kommunikációjához, sokszor csapaton belüli ügyek állnak a rossz működés hátterében, és nem kevésszer a szervezet pénzügyei. Nem nehéz belátni, hogy annyi oka és annyi féle következménye van egy szervezet rossz(ul) működésének – adódhat tehát a kérdés, hogy van-e egyáltalán egyfajta recept egy szervezet „boldogságára”. Valószínűleg nincs.
De akkor mit jelent, hogy egy civil szervezet "boldog"?
A mi értelmezésünkben elsősorban azt, hogy fenntartható, és itt nem csak a pénzügyi fenntarthatóságára gondolunk, hanem a rendelkezésére álló valamennyi már létező és potenciális erőforrására, beleértve az embereket is. Ezen kívül jelenti azt is, hogy tisztában van, valamint összhangban tervez és cselekszik azzal a társadalmi problémával vagy igénnyel, mely életre hívta. Ha ez utóbbit egyszerűbben akarjuk megfogalmazni, tudja a választ a miért? kérdésre. Ha pedig mindehhez egy idő-perspektívát is társítunk, egy civil szervezet akkor „boldog”, ha tudja, hogy milyen változást szeretne elérni, és hogy ennek a változásnak milyen szervezeti feltételei vannak. Ezek egyensúlyban tartása, valamint a rendszerben és folyamatokban való gondolkodás képessége mind-mind részei a stratégiai gondolkodásnak, amely egy civil szervezet „boldogságának” egyik kulcsa.
Bár a szervezet hétköznapi ügyei, a sürgős megoldandó feladatok, a váratlan akadályok és a kényszerű improvizáció mind nehezítik a stratégiai gondolkodás alkalmazását és fejlesztését, a stratégiai gondolkodás elsajátítható, csupán az alapfeltételeit kell megteremteni, és – mint bármilyen szerzett képességet vagy tudást – rendszeresen gondozni.
Ha szervezetünkben szeretnénk fejleszteni a stratégiai gondolkodást,
akkor érdemes:
Ha szervezetünkben szeretnénk fejleszteni a stratégiai gondolkodást, akkor érdemes:
- nem az adódó lehetőségekhez igazítani a célokat, hanem a kívánt változás eléréséhez az erőforrásokat
- folyamatosan vizsgálni a környezetet és a kontextust, amelyben szervezetünk dolgozik
- nem megérzésekre, hanem adatokra alapozni
- a jelenségeket nem statikus állapotnak, hanem dinamikusan változó valóság(ok)nak tekinteni
- megszokás helyett a kísérletezést és az innovációt preferálni
- egyszerre több forgatókönyvvel is rendelkezni
- először küldetésben és célokban és csak utána tevékenységekben gondolkodni
- az outputok (vagyis számok) helyett az eredményeket helyezni a fókuszba
- egyének és célközönség helyett stakeholderekben, vagyis érintettekben gondolkodni.
És hogy mindez hogyan kapcsolódik a stratégiai tervezéshez és a tervhez?
A stratégiai gondolkodásra tekinthetünk szűrőként is, amit a szervezet munkájának és életének szinte minden területén tudunk alkalmazni. De tekinthetünk rá olyan működésmódnak is, amely kéz a kézben jár a stratégiai tervvel, és az ott megfogalmazott állításokat, célokat és irányvonalakat segít a szemünk előtt tartani. A stratégiai gondolkodás kézenfekvő, ha a szervezet rendelkezik stratégiai tervvel, de mindez fordítva is igaz – ha van stratégiai gondolkodás a szervezetben, könnyebb lesz egy stratégiai terv megalkotása is.
Az oldalon található oktatási anyagok és eszközök rendszeres használata nem csak a konkrét tervezés vagy menedzsment folyamatok során lehet hasznos. Ha jól alkalmazzuk őket, rögtön érzékelhetjük, hogy a bennük rejlő koncepciók, kérdések, akár a kitöltés során felmerülő dilemmák mind-mind segíteni fognak a stratégiai gondolkodás megerősítésében. Ez különösen igaz a logikai modellre, a SWOT-analízisre és a stakeholder térképre, de akár olyan egyszerűbbnek tűnő eszközökre is, mint egy cash-flow táblázat.
Ha egy pillanatra visszatérünk Tolsztoj tételmondatához, fontos hozzátennünk – ahogy minden bizonnyal a családok esetében sem – a civil szervezetek esetében sem létezik „abszolút boldogság”. Nincsenek tökéletesen működő szervezetek, és nem is szeretnénk azt állítani, hogy az oldalon található tudás, képesség és szemlélet elsajátítása automatikusan egy „tökéletesen boldog” szervezethez vezet el. Azt viszont valljuk, hogy a stratégiai gondolkodás és tervezés segíthet a sokféle boldogtalanság, vagyis rossz működésmód felismerésében, tudatos kezelésében és elkerülésében. Ha pedig az itt leírtakat és az oldalon található más tudásanyagokat kitartóan alkalmazzuk, minden bizonnyal jelentős lépéseket tettünk a nagyobb hatás elérése felé és egy magasabb szintű szervezeti fenntarthatóság irányába is.”
